Ami az volt, újra értékes trágya lehetne
Egy ember évente átlagosan 500 liter vizeletet és 50 kg székletet termel. Ebben kb. 10 kg, növények számára fontos nitrogén-, foszfor- és káliumvegyület található, épp megfelelő arányban. E számokat felszorozva kiderül, hogy a világ lakossága évente mintegy 70 millió tonna ürüléket termel, amit ha szántóföldeken hasznosítanának, a 2011-ben a gazdák által világszerte felhasznált 176 millió tonna műtrágyában levő tápanyagok közel 40 százalékát tudná helyettesíteni. Ráadásul a legtöbb helyen a szippantós kocsik által összegyűjtött anyagot kezeletlenül a tavakba és folyókba eresztik, óriási környezeti terhelést okozva.
A szennyvíz szántóföldi hasznosítása nem tűnik túl vonzónak, de egyesek szerint biztonságosabb, mint hinnénk. A vizeletben normális esetben nincsenek kórokozók, a székletben levőket pedig a talajlakó baktériumok hatástalaníthatják. A megfelelően kezelt és alkalmazott szennyvíz értékes tápanyagai miatt termékennyé teheti a talajt, és jelentősen javíthat annak víztartó képességén.
A fejlődésnek hála a városlakók, kb. 2 milliárd ember, WC-t használ. Ám csatornázás hiányában e WC-k tartalma rendszeresen ürített latrinákba vagy emésztőgödrökbe kerül. Az iparosodott országokban csatornahálózattal vezetik a szennyvizet a szennyvíztelepekre, ahol a szilárd és veszélyes anyagokat elkülönítik, a többit pedig folyókba engedik. Ennek az infrastruktúrának a kiépítése és a szennyvízkezelés drága és energiaigényes, ráadásul a legértékesebb tápanyagokat tartalmazó, hátramaradó részt még mindig tárolni kell. A szennyvízhálózatba a WC-öblítés révén értékes víz kerül, amit pl. ivásra vagy öntözésre lehetne használni. A WC-ken egy város vízkészletének több mint harmada folyik le.
Pay Drechsel, a Srí Lanka-i Nemzetközi Vízgazdálkodási Intézet New Scientist által idézett munkatársa szerint a kormányoknak a felmerülő problémák miatt újra kellene gondolniuk, hogy mit kezdjenek a szennyvízzel. A mezőgazdaságban való hasznosítás régi hagyományok felélesztését jelenti. Van is rá pozitív példa. Az 1890-es évek óta Mexikóváros kezeletlen szennyvizének zömét kijuttatják a földekre egy közeli völgyben. A megaváros 22 millió lakója ma is több mint 100 000 hektárt trágyáz a fekáliájával. Az ürülék megduplázza a kukoricahozamot, és megháromszorozza a gazdaságok értékét. Pakisztánban az ország zöldségtermésének a negyedét szennyvízzel termelik. Az indiai Gujarat tartományban pedig éves aukción versengenek a gazdák a szennyvízért. Indiában általában szárítómedencékbe öntik a szennyvizet, egyrészt, hogy elpusztuljanak a kórokozó másrészt, hogy koncentrálják a tápanyagokat, mert így könnyebb az anyagot a talajba juttatni. A száraz időszakban azonban az öntözőrendszerbe engedik a szippantóautók tartalmát, és öntözővízként használják a szennyvizet. Arrafelé az emberi ürülék aranyat ér a szippantósoknak és a gazdáknak is.
Persze a szennyvíz hasznosítását sokan ellenzik. Legfontosabb érvük a betegségek terjedésének veszélye, végül is a széklet tele van kórokozókkal. Évente több mint 2 millióan halnak meg az emberi széklettel kapcsolatos hasmenéses és egyéb megbetegedésekben. Legtöbb esetben higiéniai okok, pl. a kézmosás elmaradása miatt. Egy indiai vizsgálatban 22 falu egészségügyi helyzetét elemezték, amiből az derült ki, hogy azon falvak közel felében, ahol a növénytermesztésben szennyvizet használtak, kétszer gyakoribb volt a láz, a fejfájás, a bőr- és gyomorprobléma, mint azokban, ahol tiszta vízzel öntöztek. Egy ghánai vizsgálatban is kimutatták a szennyvízhasználat és a hasmenés közötti összefüggést.
Az ilyen adatok miatt mégsem a szennyvízhasználatot kéne korlátozni, hanem a higiéniát kéne növelni, és az egészségügyi problémák elkerülésére biztonságos módszereket kéne alkalmazni. Nem elég például a szennyvizet hetekig szárítani a veszélyes kórokozók és paraziták elpusztításához. Ehhez hónapokra van szükség. A szennyvíz elégetése viszont a kórokozók megsemmisítése mellett az értékes tápanyagok mennyiségét is csökkentené. Az lenne a legjobb, ha a szennyvizet megfelelően kezelnék, még mielőtt a gazdákhoz kerül.
Fejlett országokban is sok helyen újrahasznosítják a szennyvizet. Izraelben például, ahol a vízkészletek szűkösek, a szennyvíz elvezetett víz frakciója 70 százalékát öntözésre használják. Szingapúrban pedig olyan intenzív kémiai kezelésnek vetik alá, hogy ivásra is használható. A NeWaternek nevezett víz tisztább, mint a csapvíz. Zömét olyan iparágakban használják, ahol nagyon tiszta vízre van szükség (pl. mikrocsipgyártás és gyógyszeripar), egy részét pedig hozzákeverik a város ivóvízkészletéhez. A kaliforniai Orange megyében kőzeten szűrik át a kezelt szennyvizet, amit aztán visszapumpálnak a vízvezetékrendszerbe.
A fejlettebb világ lakóinak persze érthetetlen, hogy miért akar bárki bármit ezzel a büdös hulladékkal, de a világ jelentős részén sokaknak még a vízöblítéses WC is elérhetetlen luxus. Nekik víztakarékossági és gazdasági segítséget, és kevesebb megbetegedést jelenthetne a szennyvíz biztonságos újrahasznosítása.
